Búcsú a seregélyesi Hollósi István, Pista bácsitól

– Ha valaki kirándulóként, turistaként érkezett Seregélyesre, biztosan betévedt a Fő utcai kis portán meghúzódó Tájházba – mondta Sajtos József, a Seregélyesi Baptista Általános Iskola iskolaigazgatója. – Sokan voltak, akik kimondottan e helyi gyűjtemény, vagy annak gazdája, gondnoka, mindenese, Hollósi Pista bácsi miatt jöttek ide. Annak ellenére, hogy Seregélyes nem a néprajzkutatók Mekkája, a Tájház gyűjteménye párját ritkító, s nem csak használati eszközökből. Népi viselet gyűjteménye több mint ezer darabból áll, köztük található néhány különleges darab is. E ruhadarabokat pedig egy férfiember gyűjtötte, rendezte, gondozta. Pista bácsi, aki a vendéget mindig kedvesen, de némi gyanakvással fogadta. Hunyorgó tekintete kutatta az idegent. A rövid „felmérést” szinte mindig bizalom követte, s jó értelembe vett szóáradat. Élmény volt hallgatni ízes beszédét, érdekes történeteit, anekdotáit, figyelni rafinált észjárását, csavaros gondolatmenetét. Minden szava hiteles volt, hiszen megélte a kort, amiről mesélt, használta, készítette az eszközöket, tárgyakat, ruhadarabokat, melyek számára az Istenen és családján kívül a Világot jelentették. Töviről hegyire ismerte a falut, tudta szinte minden ház, utca, dűlő történetét, legendáját. Ismerte a falubelieket éltükben, s azt is tudta, kit, hova temettek.  

A Tájház 1995. május 6-án nyílt meg. Akkor még senki sem gondolta, hogy szinte napra pontosan 27 év múlva több száz ember vesz végső búcsút Pista bácsitól. A szív elfáradt, a mozdulatok lelassultak, a tűt letette. Tisztelői, kortársai, a szakkör még élő tagjai temetése előtt a Tájház udvarán az iskola szervezésében népdalok, versek mellett emlékeztek, gyújtottak gyertyát emlékére.  

– 1978-ban felkérést kapott egy kézimunka szakkör megalakítására – idézte fel Sajtos József. – A kérésnek nem tudott ellenállni, s közel harminc nő élén elindította szakkörét. A rendszeres foglalkozásokon hímeztek, szőttek, de csipkeveréssel is foglalkoztak Pista bácsi ezekben is az élen járt. Keze alatt úgy simult a fonal, gyarapodott a szőttes, a csipke, hogy az sok asszonynak is a becsületére vált volna. Munkáikban sok kiállításon gyönyörködhettek az érdeklődők. Nagy változást hozott a szakkör életében az 1992-es esztendő. Az önkormányzat ekkor vásárolta meg a Fő utcai házat és adta át előbb rendbe tételre, majd használatra, gondozásra a Kézimunka szakkörnek. A lelkes tagok Pista bácsi vezetésével, családtagok önzetlen közreműködésével egyre rendezettebb lett. Az udvar kitisztult, a kert művelés alá vonva, a ház pedig takarossá vált. A szakkör átköltözött a hivatalosan megnyíló Tájházba. Ez 27 éve történt.Isten veled, Pista bácsi! Mindent köszönünk!